Szinte már feledésbe merül de 4-5 évvel ezelőtt tombolt a Covid és mi be voltunk zárva, egyik napról a másikra megszűnt a külvilág, az addig jól ismert életritmusunk. Ami így visszatekintve nem is olyan nagy probléma.
Mindenki másképp próbált “túlélni” és alkalmazkodni ehhez az új helyzethez. Hirtelen mindnekinek nagyon fontos lett a kenyérsütés, a wc papír és mentális egészség. Én is rohantam a Dechatlonba, amíg még lehetett és vettem magamnak egy jógamatracot. Büszkén hazahoztam, hogy én mostantól bizony minden nap jógázni fogok, hogy a lehetőségekhez mérten jól viseljem a bezártságot. Rá is találtam a Cosmopolitan online jógájára és mindenféle gyakorlat nélkül belekezdtem. Mondanom sem kell, nem tartott túl sokáig a lendület, amúgy is csak testmozgásnak tekintettem. Annak ellenére, hogy be voltunk zárva, szinte semmit nem lehetett csinálni, nem tudtam igazán lelassulni, nem kötött le a jóga, nem éreztem, hogy sokat adna. Lassúnak éreztem, nem tudtam benne maradni 1-1 pihenő pózban és vissza is tértem a jól bevált aerobichoz.
De az élet másképp gondolta. Ugyan ebből az időszakból kihoztam a maximumot, sokat voltam együtt a párommal, lett egy kutyánk, utaztunk amint lehetett valami legbelül mégis feszített. Akkoriban nagyon stresszes volt a munka és azért az sem múlik el nyomtalanul hogy azon izgulsz éppen elkaptál-e egy komoly vírust, hogy an a csalásod többi tagja akik nem is ugyanabban a városban élnek, mint te, elveszítettem a nagymamámat És a testem elkezdett jelezni, kisebb majd nagyobb jeleket küldött amiket már nem tudtam ignorálni. A teljesség igénye nélkül, reflux szerű tünetek, szapora szívverés, enyhe pánikroham, fájdalmas menstruáció. Orvosról orvosra jártam, szívultrahang, vérvétel, hormonok, gyomortükrözés és nem találtak semmit (szerencsére). De a tüneteim igazából nem múltak el. A vizsgálatok végére kiderült hogy endometriózisom van, de az leginkább csak a fájdalmas menstruációra magyarázat.
És akkor, karácsony és szilveszter között, miután visszaadtam a 24 órás megfigyelő EKG készüléket megláttam egy Insta storyt hogy Jóga workshop, balinéz malával és egy manrtával, utolsó szabad hely. És lecsaptam rá azonnal.
Ott akkor valami megváltozott. El tudtam mondani milyen érzések kavarognak bennem és az óra végén sírtam, kisírtam magamból a sok feszültséget.Megkönnyebbültem kicsit. Hazafelé azon gondolkodtam, mennyit adott az a 120 perc. Ugyan tudtam, hogy egy alkalom nem oldotta meg a problémámat, valamiért mégis ebben láttam a megoldást.
Márciusban már el is kezdtem a Hátha jógaoktató képzést.
